Nálunk a karácsony...

ilyen..










...meg ilyen...











...és ilyen is.

















eff- bííí- ájj :D





BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!!

Dunántúli Tini-ifi konferencia

Várunk Mindenkit soksok szeretettel!

Háát, megjöttünk

Hát, megjöttünk. A Vinyén töltött hétvége nagyon jó volt. Jó társaság, jó tanítások, jó beszélgetések. Jó szálláshely, távol a civilizációtól és a pannonos térerőtől, kettőt lépsz, és kint vagy az esőillatú természetben, úgyhogy nekem ez most mind nagyon jól esett :) Jó lett volna még maradni egy-két hétig. [El tudnám képzelni, hogy nem jövünk haza, hanem itt, Vinyén ezzel a 25 emberrel kialakítjuk a saját kis kommunánkat... :) Meglenne, hogy ki mikor csinálja a reggelit, ki a napi felmosós, és persze áhitatvezető, ki melyik napszakban megy zuhizni... Az erdőben minden nap gombát és szedret szednénk, amit aztán minden szombaton árulnánk a vinyei piacon, és ebből keresnénk meg a kenyérre és teafűrevalót... :) Mindenesetre, egy ideig jól ellennénk :)]

Szóval, vissza a témára, Pénteken először megérkeztünk. Nem néztem az órát, de annyi biztos, hogy már sötét volt, mire odaértünk. A helyi erők megkínáltak volna egy kis "velkám-drinkkel" :D de mondtuk, hogy köszi, ezt most kihagynánk.(: Bepakoltunk a kis házba, vacsoráztunk, majd sokáig játszottunk különböző játékokat :) Vicces volt, mindenesetre. Este aztán fakultatív alvás/beszélgetés/társasozás :)
Másnap korán keltünk, kimentünk reggelitornázni. Természetesen a 3. megtett méterben beázott a cipőm, de jót frizbiztünk. Reggeli után dicsőítés volt, és tanítás. Lados Pisti szolgált :) Ebéd után túrázni mentünk a hegyekbe/erdőkbe. A térképen sok-sok egymáshoz nagyon közeli (szintkülönbséget jelölő) vonalka. Megnéztünk volna egy kilátót, de a helyzetünk kilátástalanra (haha) fordult, mikor a kilátó helyén csak 3 nagy betontéglát találtunk. Sárosan fáradtan értünk haza, de jól esett kimozdulni. Este újabb, hosszabb tanítás. Az 1Korinthus 12-t néztük meg, a kegyelmi ajándékokról (konyhanyelven: eszközök, amiket Isten ad személyesen neked, hogy azokkal tudj másoknak segíteni, például bátorítás...), és Krisztus testéről (a gyülekezet, közösség, ami Jézust képviseli a mai világban:) Érdekes volt, hogy egy-két kérdést, amit értetlenül feltettem magamban, Pisti a következő mondatában megválaszolta. :) Nagyon sok mindent megértettem belőle. A tanítás után dicsőítés, (zenélés) még akkor is, mikor a "hivatalos program" véget ért :) Iszonyatosan jól szólt, és az új ritmus-szekciónak hála nagyon hangulatos lett :)
Volt még ezenkívül közös Bibliaolvasás, társasjátszás, póker, gesztenyesütés, kollektív szendvicskészítés, palacsintatorta, a hiperaktívabbaknak éjszakai túra, esti teázás, hazafelé szélerőmű-nézés, sok sok nevetés, néha sírás, rengeteg őszinte beszélgetés.
Én jól éreztem magam, és őszintén örülök, hogy ott lehettem. :)

heti ifis hirdetések

kísérleti, viszont hagyományteremtő szándékkal feltesszük ide is a hirdetéseket az alkalmainkról:

okt. 17-én pénteken lesz ifi! ezt azért hangsúlyozom ki, mert a szombat is munkanap lesz a héten, de úgy döntöttünk, hogy pénteken marad az alkalom, viszont korábban kezdjük és korábban is fejezzük majd be azt.

Az elmúlt hetekben már megszokott játszós részt erre az egy alkalomra áthelyezzük a végére, és rendhagyó módon 18:00 kor nem fogunk várni senkire hanem a húrok, és a mindigelfelejtemmianeveafrikaiütőshangszer közé csapnak a zenészek és kezdjük dicsőítéssel az alkalmat. utánna pedig a kis és nagyifi együtt fogja hallgatni gyülekezetünk korábbi vezetőjét, Nagy Sanyi bácsit, a gyülekezet szellemi felépítéséről, egységéről, működéséről, persze biztos megtűzdeli majd számos saját élménnyével megtapasztalásával, és a felé irányuló kérdéseknek is teret fog adni. Legkésöbb 9re szeretnénk lezárni az ifi komoly részét, így akit másnap vár az iskolapad még idejében haza tud majd érni.

19-én és 26-án vasárnap a délutáni (5kor kezdődő) Istentiszteleten fognak a november 2-i bemerítésen érdekelt tesók bizonyságot tenni. Erre mindenkit buzdítok hogy gyertek el.
(Szabolccsal beszéltem ezzel kapcsolatban, a 19én vasárnap a nulladik alkalommal induló Alfán aki a délután IT után csak 7re ér oda az sem fog lemaradni az ottani alkalom javáról, utánna pedig egy hét kimaradással 1-jétől fognak kezdődni a rendszeres Alfa-alkalmak)


A vasárnapi délelötti Istentiszteletünk 11:00-kor kezdődik,  az ifivel egyetemben a Széchenyi u. 26. szám alatt.

Sok áldást kívánok a hetetekre!

Áron

beleunva a kedvetlenségbe

Van úgy, hogy egy nap, olyan semmitsincskedvemcsinálni hangulatom van. A zenéthallgatást unom, az internetet kiolvastam, elfogyott... rendet rakni nincs kedvem, találkoznom nincs kivel, Bibliát olvasni nincs erőm, és nem értem, hogy miért ilyen nyomott a hangulatom. Éppen így volt ez szombaton is. És percről perce jobban zavart ez a helyzet. Jó lenne a szabadidőmet Istennel tölteni, de olyan távolinak tűnik...
Mivel nem volt jobb ötletem, végül úgy döntöttem, elmegyek kocsikázni, csak úgy céltalanul, hátha felvidít. Induláskor elmondtam egy rövid imát, és ahogy indultam éreztem, hogy merre kell mennem. Nem tudtam mi van arra, aztán néhány kanyar után kiértem a város szélére: végtelen szántóföld, kietlen táj, lassan lemenő nap, és az az érzés, hogy itt Istenen kívül senki sem lát és senki sem hall. Néha a legnagyobb helyen vagy a legnagyobb zajban tudok leginkább kettesben lenni Istennel, az én szerető Urammal. Kipattantam a kocsiból, éreztem, Isten nyújtja felém a kezét, és benne a lehetőséget, hogy jó nap legyen a mai! Elindultam, majd szaladtam, el a várostól, el az értelmetlen bútól és komorságtól... az öröm, és a kiegyensúlyozottság felé, Isten karjai közé! És torkom szakadtából kiáltok, Istenem, miért vagyok ilyen távol tőled! Beszélgetni jöttem hozzád! Érzelmekkel és hévvel telve kezdtem énekelni, és vágytam az Úrra! Lépésről-lépésre, percről-percre egyre jobban éreztem magam, és jobban éreztem Isten jelenlétét is.
Tudom azt, hogy Isten mindig mindenhol ott van, és az én szívemben is bent él, de néha mégis ki kell törnöm a szürke hétköznapokból, ki kell lépnem a megszokásokból, hogy találkozhassak vele. Úgy vágyok arra, hogy minden napom végén azt érezzem, mint aznap: az Úr hűségés, és nem hagy a nyomorúságomban, hanem felém nyújta a kezét! És csodálatos órákat töltöttem vele. Szeretnék minden nap ilyen közel kerülni hozzá, még ha meg is kell harcolni azt!

vele együtt mindent?

"Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róma 8:32)

Isten már odaadta a legértékesebbet. A legdrágábbat. Innentől kezdve nincs olyan dolog -legyen az bármennyire lehetetlen, elérhetetlen a számunkra - amit nem akar nekünk adni. Még Jézust se sajnálta arra, hogy minket, bűnös, földhözragadt embereket negmentsen. Elképesztő, mennyire szerethet minket!!
Legyen az gyógyulás, lakás, új konyha, új vese, új iskola, megtérők, házastárs, barátok, szeretet, új élet... hogyne ajándékozna nekünk Jézussal együtt mindent? Merjünk kérni tőle! (:

fel nem fedezett extrák

Bibliaolvasásra-buzdítás kicsit másképp:

Ha élvezni akarod az előnyöket

Dr. Tony Evans azt írja a Life Essentials (Az élet lényege) c. könyvében: "Már sok éve megvan a mostani autóm, de az első két évben ki sem nyitottam a használati utasítását. Ez akkor változott meg, amikor egyszer lerobbant, és el kellett vinnem szervízbe. A szervízfőnök el kezdte mutogatni, hogy mi mindennel van felszerelve a kocsim. Felét sem tudtam a dolgoknak, amiket mutatott, mert soha sem nyitottam ki az autó könyvét. Megmutatta például, hogy a kocsim beépített telefonkihangosító-rendszerrel rendelkezik, és elmagyarázta, hogyan kell használni az autótelefont, anélkül, hogy balesetveszélyes lenne tárcsázni. Csodálkozva hallgattam, és közben gyorsan elhatároztam, hogy az lesz a legjobb, ha minél előbb elolvasom az autóm kézikönyvét. Nem azért olvasgatom a használati utasítást, hogy kipipálgassam, hogy hány fejezetet olvastam már, vagy hogy részeket memorizáljak belőle. Azért olvasom, mert így tudom kihasználni azt a sok extrát, amit a gyártó az autóval adott nekem." Tehát, ha élvezni akarod az előnyöket, OLVASD A KÖNYVET!
:)
naps

U.i.: Olvastam reggel, gondoltam, ezt nektek is tudnotok kell!

jó könyvet olvasok...:)

"Mert Isten a boldogság, édes uram - halkult el Anna hangja is. - Sokat gondolkodtam én már ezen. Álmatlankodva, gyötrelmeim között. S jól látom, hogy Isten nélkül lehet viháncolás, de nincs mély öröm. - Bizonyságul mondta. A lelke formálta a szavakat. -Isten nélkül lehet sok. De nincs meg minden. Lehet valaki megelégedett is, de nem lehet boldog. Ezt érzi a te szíved, uram. Nem vagy te gonosz, csak megfertőzött vagy. Istentelen se vagy, hanem Isten nélkül való vagy. - Égő szemekkel nézett a férfira. - S az én nagy boldogtalanságomban azért imádkozom, hogy egyszer megtaláld az Istent... Mert akkor minden meglesz, Simon..!" Farkas László: A Messiás

erő vagy félelem?

Vékony, egyenes, hosszú, szőke haj, fekete szerkó, acélbetétes bakancs, "The Norvegian Black Metal" polofelirat. Így nézett ki az a 15 éves lány, akit előttünk vizsgáltak tegnap a kórházban. Keménynek látszott, olyan, aki sokmindent megélt már, s állja a sarat. Kiderült, valami komoly fertőző betegségben szenved, ami hosszú lefolyású, s a lehető legrövidebb időn belül infúziót kell kapjon. (egyébként cukorbeteg is) Egy éjszakáról lett volna szó. Anyukájával egymásra néztek, anyukája még próbálkozott, nem hozhatnák-e be inkább másnap. Nem kéne tovább várni, hangzott a válasz. Ekkor a lányból kitört: "Én azt nem bírom ki." Azt hittem rosszul hallok. Hogy mi? Nem tudtad eldönteni, a lány sírni vagy dühöngeni akar.
Ekkor mi néztünk egymásra Zolival, s szavak nélkül is tudtuk, ugyanarra gondolunk. A motto: keménynek látszani, de valójában a félelem az úr.
Nem tudtam eldönteni, mit érezzek iránta. Megvetést, szánalmat, amiért ennyire gyenge, s mégis teljesen az ellenkezőjébe burkolózik? Vagy nevessek rajta, mert valóban nevetségesnek tűnt a helyzet? Amikor azonban kijöttünk a kórházból, s hálát adtunk, hogy Ábel hazajöhetett, tudtam, hogy meg kell tennem. Imádkoztam a szabadulásáért. Mert ő valójában rab. A félelem rabja. Mennyire? Azt nem tudom, de hiszem, hogy Jézus őt is meg tudja szabadítani. Kértem, hogy vegye el a félelmét és a haragját, s töltse be az Ő szeretetével...
Ezúton bátorítalak benneteket, ha hasonló kinézetű egyedet láttok, jusson eszetekbe, bármilyen keménynek is tűnik, valójában a félelem uralkodik rajta... s IMÁDKOZZATOK érte!

szeretem az esőt

Rendkívül áldott esős nap volt a keddi. Nem csak az eső, hanem Isten áldása is elárasztott bennünket. Váratlanul csöppentem egy igen mély tartalmú beszélgetésbe a hitről, Istenről, emberről, világról, elvárásról, megfelelésről, teremtésről, szocializmusról, Armageddonról, elragadtatásról, életről, halálról... Hárman ültünk le egy kihalt folyosóra a suliban, ahol hamarosan négyen lettünk (a Szentlélekkel együtt), és azon kaptam magam, hogy már nem mi vezetjük a beszélgetést. Fantasztikus volt, ahogy E. kérdéseire csak úgy jöttek a válaszok, és kiderült R.-ről is, hogy hívő keresztény családban él, 7 testvére van, és hit gyülis. Isten valóban nem céltalanul küldött ebbe a suliba (ezt támasztja alá folyamatosan minden), úgy tűnik 3 év intenzív diákmisszió következik.? :)A sulihoz közel dolgozik a Kántor Balázs, és ma együtt ebédeltünk Katival a MOM Parkban. (McDonalds, mint mindig. ;) Köszönöm, Istenem!
:)
naps

ez meglőtte...

 

 

Sent to you by Balázs via Google Reader:

 

 

ez meglőtte...

via magdanya gondolatai by én on 9/17/08

"Ha valakit meglőnek, megkeresik, hol hatolt be a golyó."
Ezen aztán érdemes eltűnődni!
Sokszor észrevettem már magunkon, hogy amikor bántjuk egymást, tulajdonképpen nem is ez a "célunk". Úgy értem, valami más okból kapcsolódik be a "most megbántalak" gomb. Azt hiszem, inkább arról lehet szó, hogy magam már egy megbántott állapotban vagyok, és - hát mondjuk úgy: tehetetlenségemben - tovább bántok.
Jó lenne, ha fel tudnám magamban fedezni, és elfogadni, hogy esetleg sebzett vagyok... ezért viselkedek "betegesen". És ha ez a tudat már megvan, ez jó, de nem elég, hogy meggyógyuljak. Mert ha a golyó még bent van, el is mérgesedhet. Meg kell keresni, hol ment be (az életem melyik területén), aztán óvatosan, nehogy más "szervemet" is roncsoljam, ki kell emelni az idegen anyagot, és már csak a fertőtlenítés marad! :)
Ja és egyébként ha nekem már nem fáj, sokkal fogékonyabb leszek arra, hogy mások fájdalmával tudjak azonosulni.

 

 

Things you can do from here:

• Subscribe to magdanya gondolatai using Google Reader
• Get started using Google Reader to easily keep up with all your favorite sites

 

 

szeretem szerepem from magdaanya

szeretem szerepem

"Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte," (Ef. 5:25)
"Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ..." (1Pt. 3:1)

Feltűnt ez már valakinek? Férfiak: szeressétek a feleségeteket! Nők: engedelmeskedjetek a férjeteknek!
De hát - én, mint nő - meg vagyok győződve, hogy szeretnem sokkal könnyebb, mint engedelmeskednem (tisztelnem). És tudom, hogy a pasik is könnyebben elintézik a dolgot az "igazán tisztelem a feleségem"-mel, mint hogy "látványosabban" szeretnének.
Na épp ezért hívja fel a figyelmet az Ige erre a dologra. A "szeretem-szerepem" belém van égetve - genetikai :). Azt a bizonyos másik dolgot (engedelmesség, tisztelet) meg kell tanulnom, oda kell rá figyelnem: tudatosan!
És azt hiszem, ugyanez a helyzet a másik féllel is! :))

http://magdanya.blogspot.com/2008/09/szeretem-szerepem.html

FEZEN folyt.köv.- az Ellenség az utolsó pillanatig küzd

Allergia: tüsszögés, taknyozás, orrdugulás, szemviszketés, köhögés, torokkaparás, fülfájás...mintha beteg lennél, de mégsem. Szörnyű. Legrosszabb éjjel és hajnalban. Mire? Nem tudom, de csak néhány éve kezdődött, s hála az Úrnak én még az enyhébb változatba tartozom. S hogy ez hogy jön a FEZEN-hez? Megbizonyosodás! Most már végképp nem értitek, mi? Na kezdjük az elején :)
Barátnőm nem rég mesélte, hogy az allergiájának, ami egy éve jött csak ki, szellemi háttere lehet. Ezen el kezdtem gondolkozni, miért ne lehetne. Nem egy olyan betegséggel találkoztunk már, aminek csak a tünetei voltak fizikaiak, nem a gyökere. Amint a beteg felismerte a szellemi hátteret, imádkozott vagy imádkoztak érte szabadulásért, elmúlt a baja. Miért ne lehetne hát az allergiának is hasonló gyökere? Az egyémnek viszont nem találtam effajta gyökerét, a FEZEN mégis nyilvánvalóan meggyőzött az ellenkezőjéről.
Hetekkel a FEZEN előtt hallgattuk Zolival Szabó Csaba megtérésének történetét, s mikor arról számolt be, milyen démoni körökben forgott, konkrétan el kezdtem fulladni, az orrom teljesen bedugult, nem kaptam levegőt. Amint áttért Jézus szabadítására, elmúltak ezek a durva tünetek. Akkor épp csak megemlítettük, hogy lehet, hogy engem fizikailag tud ilyen módon gyötörni a Sátán.
FEZEN - utolsó nap. Pár napja kifele jöttem az allergiából. Már nem ébredtem fel éjjel arra, hogy nem kapok levegőt, végeláthatatlanul tüsszögnöm kell, s nincs elég zsebkendőm, amibe az orromat fújhatnám. Így volt a FEZEN utolsó napján is. Lefeküdtem, elaludtam. Zárban fordul a kulcs, éjjel egy óra múlt, Zoli hazaért. Végre. Felkeltem, köszöntöttem, ahogy szoktam, megöleltem, s akkor ... végeláthatatlan tüsszögés, torokkaparás, orrfolyás megállíthatatlanul. Zoli, mondom, mit hoztál haza? Eddig semmi bajom nem volt. Nem mondott semmit, csak kérdezte imádkozhat-e értem. Fejemre tette a kezét (ami nagyon jól esett, de fizikailag alig vártam, hogy abba hagyja, mert nem kaptam levegőt) és imádkozott. Jézus nevében tisztulást kért rám, a lakásra, a légkörre. Ezután mondta csak el, hogy az utolsók, akikkel a fesztiválon beszélgetett, két sátánista srác volt, akik nagyon komolyan veszik a "hitüket", s Isten hatalmának lerombolását. Ekkor mindketten megbizonyosodtunk róla, hogy a Sátán az utolsó pillanatig küzd, s gyötör, ahol még elérhet. Hát engem ilyen területen még elérhet. A fesztiválon olyan áthatolhatatlan angyali őrizet vette körül a sátrat és a szolgálókat, ott már nem volt kit elérnie. Bepróbálkozott máshol ... félig sikeresen. Hála a Kegyelmes, Gondviselő Mennyei Atyánknak, már fel tudtuk ismerni a trükkjét, s ismertük ellene a fegyvert!
Azóta megint kijövőben vagyok az allergiából. Sajnos az okát még nem tudom, hogy miért voltam elérhető ilyen módon az Ördög számára, de hiszem, ha tudnom kell, az Úr ezt is megmutatja. Addig pedig hálás vagyok Neki a védelméért, s azért, hogy megtanította, hogyan harcolhatok ezen a területen a már legyőzött, de még mindig megtéveszteni akaró Ellenséggel szemben! Jó az Úr!

U.i.: Mindenkinek ajánlom a fent említett Szabó Csaba beszédét. Nem rövid, de ha egy ilyen történetet nem akarsz kihagyni az életedből, akkor érdemes meghallgatni. Itt letölthető: http://www.szerko.com/index.php?option=com_content&task=view&id=304&Itemid=347

FEZEN- háttérharc

Nos, pont egy hete kezdődött a FEZEN. Csak három napos volt, de az utózöngék még mindig érződnek, hallatszódnak. (Zoli még a mai napig telefonál, ír, számol, hogy lezárja a szervezés részét.) Én csak külső szemlélőként, a háttérből tudtam nyomon követni az eseményeket, de azért rám is hatással volt.
Amennyire én láttam (mint a főszervező felesége) hetekkel előtte kezdődött el az igazi hajrá a szervezés terén. Jó volt látni, hogyan veti bele magát drága férjuram a feladatba, amit Istentől vett. Végre van értelme annak, amit csinál, mert tudja, nem múlandó dolgot épít, hanem a Mennyei Királyságot, ahol kincseket is gyűjt magának egyben. Rengeteg feladat, gondolkozni való, embergyűjtés, segítségkérés, még több szervezés, telefonálás, intézkedés. Én részt sem vettem benne, de már rám is úgy rámterhelődött Zoli millió tennivalója, hogy napokig a FEZEN szervezésével álmodtam :)
Nagyon szerettem volna részt venni valahogy a fesztiválon, ha mást nem, csak teát öntögetni a szomjúhozóknak, de újból és újból arra jutottunk, hogy sem Ábelt nem tudnánk hova tenni, sem az ujjonnan érkező családtagunknak nem tenne jót az a megterhelt, ellenséges légkör, amire számítani lehet. Így maradtam a háttérben imádkozni. Nem tűnt nagy szolgálatnak, a szívem mélyén mégis tudtam, ez az egyik legnagyobb szolgálat. Otthon rendszeresen imádkoztam a szolgálókért, a résztvevőkért, megtérőkért, angyali védelemért, de leginkább bátorságért, hitért, s azért, hogy a szolgálók egy percre se feledjék, hogy a győztes oldalon állnak. Jézus a Sátán összes munkáját lerontotta már, Jézus győzött, s ez MÚLT idő, lezárult, ebbe kell belekapaszkodniuk! Erre Isten Igéket is küldött, amivel szintén bátoríthattam és erősíthettem a szolgálókat a háttérből (mint utólag kiderült, nem is kis sikerrel). Első nap ezt: "Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb." Zsolt. 135:5. Második nap: "Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt." Zsolt. 138:3. Az utolsó nap pedig: "Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz" (sátort állítottak ők is a terepen) Zsolt. 91:9-10. Csodálatos, még most is beleborzongok, mennyire hihetetlenül őriz a Mennyei Atyánk, s mennyire tudja, mire van szükségünk!
Minden nap mentem az imaházban megtartott imaalkalmakra is, mert úgy éreztem muszály közösségben is imádkoznom, kell, hogy a testvérek szavait is halljam, hogy rajtuk keresztül mit üzen a Szent Szellem a szolgálóknak és az Ellenség démonainak. Sajnos ezt Ábel fiam sikeresen meghiúsította, hisz neki nem volt türelme végig imádkozni/ülni hosssszúúúú, hosszzzúúúú perceket :) De ott voltunk, itt-ott hallottuk is az elhangzottakat, s elmondhatatlanul felüdítő volt együtt dicsérni az Urat testvéreimmel. Olyan régen volt már részem ilyen egységben lenni a testvérekkel, hogy alig tudtam betelni vele. S meg vagyok győződve róla, hogy velünk örült a Menny!!!
Ahogy a szívem mélyén éreztem, hogy az imádság nagy dolog, erről út közben meg is bizonyosodtunk. Zoliék arról számoltak be, hogy mikor sikerült félrevonulniuk imádkozni, vagy tudták, hogy épp imádkoznak értük, akkor indult meg a tömeg. Addig nem nagyon akartak bemenni az emberek a "Szent Sátorba", de amint megindult a háttérben a szellemi harc imádságban, mentek az emberek... és nyitottak voltak!!! Hallani akartak Istenről!
Végkövetkeztetésként mint háttérharcos, hadd mondjam el: AZ IMÁNAK NAGY EREJE VAN! Tudom, milliószor hallottuk már ezt a mondatod, de ideje lenne el is hinni, s meg is cselekedni! Kezdetnek ez nem is volt olyan rossz megtapasztalása a fenti mondatnak ;)

Felismerni Jézust

Úgy ismerni vkit, beszélgetésekből (ima, bizonyságok), levélből (Biblia), hogy még életedben nem láttad, de mikor hosszú idő után találkoztok, csak ránézel, s tudod, hogy Ő az! Így szeretném ismerni az én Uramat, Jézus Krisztust!
http://www.istenkereso.hu/humor/haromember.html

2007-10-14 Ifikonfi - Börtönmisszió

A börtönt megjárva

Számomra ez a konfi biztosan emlékezetes marad, mert nagyon sok emlékezetes dolog történt itt. Először voltam ilyen konferencián, ahol a lelki dolgokat ötvöztük a gyakorlattal is, ami annyit jelentett, hogy voltak különböző szolgálati területek ami közül lehetett választani. Amikor eldöntöttem, hogy a börtönmissziót választom, először kicsit huzakodtam tőle, de így utólag nagyon hálás vagyok Istennek, hogy nem tántorodtam meg.Mi ezzel a kis csoporttal az őrök gyermekei felé szolgáltunk, a 7 és 14 éves korosztály közötti gyerekeknek. Nagyon tetszett különösen az a hangulat ami ott volt, és jó volt látni, hogy a gyerekek arcára egy kis mosolyt csentünk. Többfajta programot szerveztek a tesók, amibe minket is belevontak. Személy szerint örülök annak, hogy én is szolgálhattam, és ezáltal én is épülhettem lelkileg. Voltak éneklések, egy kis játékos bibliai üzenet, melyet mi jelenlevők játszottunk el, aztán volt még egy kis „kreatív sarok” is, hol képeslapokat készíthettek a gyerekek. Jó volt látni, hogy olyan nagy beleéléssel, boldogan készítették azokat a szép kis képeslapokat. A legvégét énekléssel és imával zártuk, majd elköszöntünk tőlük. Ez a másfél óra egy örök emléket hagyott a szívemben,arról a csodás hangulatról, és, hogy együtt tudtunk szolgálni Jézus dicsőségére.


Óvári Nimród

2007-10-14 Ifikonfi - Börtönmisszió 2

A börtönt megjárva 2

Fantasztikus az Úr! Nagyon megáldotta azt, hogy annak ellenére elmentünk a baracskai börtönbe, hogy a fogvatartottakkal nem tudtunk találkozni. Így a börtön mellett élő fegyőrök néhány gyerekével töltöttünk együtt másfél órát. Nagyon aranyosak voltak, jó volt énekelni nagyon ötletes jelenetet vittünk, amiben szinte mindenki rossz volt, és egy igazán vidám, jó légkörű időt töltöttünk el velük. Megtudták, hogy a lényeg az, hogy ki lakik a szívünkben. A végén még képeslapokat is készítettünk. A legnagyobb erő talán abban volt, hogy többen most először láttuk egymást, és mégis valódi egység alakult ki köztünk erre az időre. A sűvitő szélben énekelni, imádkozni a tóparton már csak ezt az élményt koronázta meg. Szóval van miért Isten nevét felemelni!


Guti Sándor

2007-10-14 Ifikonfi - Gyerekosztály

Gyerekosztály

Tapasztalatok: - Furcsa volt, hogy 30 emberre számitottunk, és 3 gyerek volt csak. Viszont jó hangulat kerekedettt, jó beszélgetés, végigbeszélgettünk háromnegyed órát. A végén egy anyuka sírt, valószinüleg eljön az Imaházba. A gyerekek gonoszak. Olyanok, mint a felnőttek, csak kicsiben: veszekednek, utálják egymást, bosszút állnak, kivételeznek. Megpróbáltunk nekik segíteni. - Nagyon jól éreztük magunkat, jó volt látni, hogy a gyerekeket érdekelte, amit mondunk. Bekapcsolódtak beszélgetéseinkbe, majd a végén imádkoztunk értük, és láthatólag nagyon örültek neki. Nem csak a gyerekek, hanem a szülők és a nővérek is meghatódtak. Csodálatos volt ezt látni.

2007-10-14 Ifikonfi - Felnőttosztály

Mi az: bemenni egy kórházba, ahol nincsen imserösünk, nincsen hozzátartozónk?
Mi az: félve bekukucsklálni egy kórházi szobába, ahol nem tudjuk, milyen látvány fogad?
Talán reményvesztett emberek fekszenek ott többb hete. Talán magányosak évek óta. Talán már nem tudják, hogy mit is keresnek ezen a földön kínok és betegésgek között. Nagy levegő, kopog, belép. Idős néni pislog ránk, fekszik, elmondjuk, miért jöttünk. Eleinte talán mi is egy kicsit meglepődtünk, hogy mit is keresünk itt. Egy idegen. Nem ismeri Krisztust. Mi ismerjük! Bárcsak megértené az evasngéliumot. De nem kerül rá sor, hogy elmondjuk. Egyszerüen meghallgattuk, hogy mi a baja. Sokat beszélt. A férjéről, aki mindennap bejár hozzá, a betegségéről, az életéről. A végén mondta, hogy imádkozzunk érte.
"Atyám, add, hogy meggyógyuljon!" Látogatásunk végén megköszönte, hogy ott voltunk. Ez csak EGY ember volt. Csak EGY lélek volt. Mi lesz Vele? És Veled? Mennyi ilyen néni van közöttünk.... Lehet, hogy csak arra várnak, hogy kiönthessék valakinek a lelküket, arra várn ak, hogy valaki segítsen rajtuk. De van segítség! Van remény! És van menekülés! A kórház-látogatás alatt újra megtapasztaltam Isten szeretetét. És újra rádöbbhentem arra, hogy az embereknek mennyire szükségük van Istenre. És lehet, hogy pont rajtad múlik, hogy valaki hallja az örömhírt, hogy megláthassa a fényt. Azt hiszem, a mai napon csodákat élhettünk át.
Istené a dicsőség!

2007-10-14 Ifikonfi - Utcai evangelizáció

Lépj! – hangzott vala a konfi jelmondata.
Ennek megfelelőképpen menénk ki vala az utczára, megannyi lelkes keresztyén tesóval, akiket erre a szolgálatra indított vala az Úr lelke. Megpakolódának vala az Imaház bejáratánál székekkel és asztalokkal, ám alázatos lelküknek köszönhetően, még a nehéz terheket cipelők sem valának zúgolódni a hosszú úton. Tábort ütvén vala a város egy forgalmas terén, kiküldetének vala a tanítványok, imádságban közbenjárni a szolgálatokért. Miután bölcsességet, erőt és bátorságot kapánk Mennyei Atyánktól, felszerelkezénk vala kézbe kérdőívekkel, zsebbe pedig Károli újszövetségekkel. Eztán némelyek a lélek vezetésével elmenének vala a palotavárosi magas építmények árnyékába, sötét árnyékban élő lelkek felkutatására, megismervén Istenről, s gyülekezetekről kialakított gondolataikat. Ezalatt mások a felállított asztalokhoz küldének vala érdeklődő lelkeket, hol már várták vala őket személyiségtípusok-szakértővé képzett testvéreink. Mindnyájan sok embert állítánk vala meg, e megmozdulásunk során, s bár legtöbben be valának zárkózva személyes világukba, akadának vala szép számmal eredményes beszélgetéseik is, ezen utczai harcosoknak. Alpha kurzusunkra hívogatánk vala éppen e város kedves embereit, mikor gyomrunk kordulása jelzé, visszatérésünk ideje elközelített vala.
Visszatérvén Imaházunkba testi táplálék vételezése után, kiálánk vala a gyülekezet színe elé, s bizonyságot tettünk vala szolgálatunkról, s megtapasztalásainkról.
Áldott napunk vala ezen Sabbath, s váránk vala lelkesen a következő alkalmat, mikor kilépheténk vala az utczára!


Fülöp Áron

Képek itt!

Elindultunk...