Háát, megjöttünk

Hát, megjöttünk. A Vinyén töltött hétvége nagyon jó volt. Jó társaság, jó tanítások, jó beszélgetések. Jó szálláshely, távol a civilizációtól és a pannonos térerőtől, kettőt lépsz, és kint vagy az esőillatú természetben, úgyhogy nekem ez most mind nagyon jól esett :) Jó lett volna még maradni egy-két hétig. [El tudnám képzelni, hogy nem jövünk haza, hanem itt, Vinyén ezzel a 25 emberrel kialakítjuk a saját kis kommunánkat... :) Meglenne, hogy ki mikor csinálja a reggelit, ki a napi felmosós, és persze áhitatvezető, ki melyik napszakban megy zuhizni... Az erdőben minden nap gombát és szedret szednénk, amit aztán minden szombaton árulnánk a vinyei piacon, és ebből keresnénk meg a kenyérre és teafűrevalót... :) Mindenesetre, egy ideig jól ellennénk :)]

Szóval, vissza a témára, Pénteken először megérkeztünk. Nem néztem az órát, de annyi biztos, hogy már sötét volt, mire odaértünk. A helyi erők megkínáltak volna egy kis "velkám-drinkkel" :D de mondtuk, hogy köszi, ezt most kihagynánk.(: Bepakoltunk a kis házba, vacsoráztunk, majd sokáig játszottunk különböző játékokat :) Vicces volt, mindenesetre. Este aztán fakultatív alvás/beszélgetés/társasozás :)
Másnap korán keltünk, kimentünk reggelitornázni. Természetesen a 3. megtett méterben beázott a cipőm, de jót frizbiztünk. Reggeli után dicsőítés volt, és tanítás. Lados Pisti szolgált :) Ebéd után túrázni mentünk a hegyekbe/erdőkbe. A térképen sok-sok egymáshoz nagyon közeli (szintkülönbséget jelölő) vonalka. Megnéztünk volna egy kilátót, de a helyzetünk kilátástalanra (haha) fordult, mikor a kilátó helyén csak 3 nagy betontéglát találtunk. Sárosan fáradtan értünk haza, de jól esett kimozdulni. Este újabb, hosszabb tanítás. Az 1Korinthus 12-t néztük meg, a kegyelmi ajándékokról (konyhanyelven: eszközök, amiket Isten ad személyesen neked, hogy azokkal tudj másoknak segíteni, például bátorítás...), és Krisztus testéről (a gyülekezet, közösség, ami Jézust képviseli a mai világban:) Érdekes volt, hogy egy-két kérdést, amit értetlenül feltettem magamban, Pisti a következő mondatában megválaszolta. :) Nagyon sok mindent megértettem belőle. A tanítás után dicsőítés, (zenélés) még akkor is, mikor a "hivatalos program" véget ért :) Iszonyatosan jól szólt, és az új ritmus-szekciónak hála nagyon hangulatos lett :)
Volt még ezenkívül közös Bibliaolvasás, társasjátszás, póker, gesztenyesütés, kollektív szendvicskészítés, palacsintatorta, a hiperaktívabbaknak éjszakai túra, esti teázás, hazafelé szélerőmű-nézés, sok sok nevetés, néha sírás, rengeteg őszinte beszélgetés.
Én jól éreztem magam, és őszintén örülök, hogy ott lehettem. :)

heti ifis hirdetések

kísérleti, viszont hagyományteremtő szándékkal feltesszük ide is a hirdetéseket az alkalmainkról:

okt. 17-én pénteken lesz ifi! ezt azért hangsúlyozom ki, mert a szombat is munkanap lesz a héten, de úgy döntöttünk, hogy pénteken marad az alkalom, viszont korábban kezdjük és korábban is fejezzük majd be azt.

Az elmúlt hetekben már megszokott játszós részt erre az egy alkalomra áthelyezzük a végére, és rendhagyó módon 18:00 kor nem fogunk várni senkire hanem a húrok, és a mindigelfelejtemmianeveafrikaiütőshangszer közé csapnak a zenészek és kezdjük dicsőítéssel az alkalmat. utánna pedig a kis és nagyifi együtt fogja hallgatni gyülekezetünk korábbi vezetőjét, Nagy Sanyi bácsit, a gyülekezet szellemi felépítéséről, egységéről, működéséről, persze biztos megtűzdeli majd számos saját élménnyével megtapasztalásával, és a felé irányuló kérdéseknek is teret fog adni. Legkésöbb 9re szeretnénk lezárni az ifi komoly részét, így akit másnap vár az iskolapad még idejében haza tud majd érni.

19-én és 26-án vasárnap a délutáni (5kor kezdődő) Istentiszteleten fognak a november 2-i bemerítésen érdekelt tesók bizonyságot tenni. Erre mindenkit buzdítok hogy gyertek el.
(Szabolccsal beszéltem ezzel kapcsolatban, a 19én vasárnap a nulladik alkalommal induló Alfán aki a délután IT után csak 7re ér oda az sem fog lemaradni az ottani alkalom javáról, utánna pedig egy hét kimaradással 1-jétől fognak kezdődni a rendszeres Alfa-alkalmak)


A vasárnapi délelötti Istentiszteletünk 11:00-kor kezdődik,  az ifivel egyetemben a Széchenyi u. 26. szám alatt.

Sok áldást kívánok a hetetekre!

Áron

beleunva a kedvetlenségbe

Van úgy, hogy egy nap, olyan semmitsincskedvemcsinálni hangulatom van. A zenéthallgatást unom, az internetet kiolvastam, elfogyott... rendet rakni nincs kedvem, találkoznom nincs kivel, Bibliát olvasni nincs erőm, és nem értem, hogy miért ilyen nyomott a hangulatom. Éppen így volt ez szombaton is. És percről perce jobban zavart ez a helyzet. Jó lenne a szabadidőmet Istennel tölteni, de olyan távolinak tűnik...
Mivel nem volt jobb ötletem, végül úgy döntöttem, elmegyek kocsikázni, csak úgy céltalanul, hátha felvidít. Induláskor elmondtam egy rövid imát, és ahogy indultam éreztem, hogy merre kell mennem. Nem tudtam mi van arra, aztán néhány kanyar után kiértem a város szélére: végtelen szántóföld, kietlen táj, lassan lemenő nap, és az az érzés, hogy itt Istenen kívül senki sem lát és senki sem hall. Néha a legnagyobb helyen vagy a legnagyobb zajban tudok leginkább kettesben lenni Istennel, az én szerető Urammal. Kipattantam a kocsiból, éreztem, Isten nyújtja felém a kezét, és benne a lehetőséget, hogy jó nap legyen a mai! Elindultam, majd szaladtam, el a várostól, el az értelmetlen bútól és komorságtól... az öröm, és a kiegyensúlyozottság felé, Isten karjai közé! És torkom szakadtából kiáltok, Istenem, miért vagyok ilyen távol tőled! Beszélgetni jöttem hozzád! Érzelmekkel és hévvel telve kezdtem énekelni, és vágytam az Úrra! Lépésről-lépésre, percről-percre egyre jobban éreztem magam, és jobban éreztem Isten jelenlétét is.
Tudom azt, hogy Isten mindig mindenhol ott van, és az én szívemben is bent él, de néha mégis ki kell törnöm a szürke hétköznapokból, ki kell lépnem a megszokásokból, hogy találkozhassak vele. Úgy vágyok arra, hogy minden napom végén azt érezzem, mint aznap: az Úr hűségés, és nem hagy a nyomorúságomban, hanem felém nyújta a kezét! És csodálatos órákat töltöttem vele. Szeretnék minden nap ilyen közel kerülni hozzá, még ha meg is kell harcolni azt!

vele együtt mindent?

"Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róma 8:32)

Isten már odaadta a legértékesebbet. A legdrágábbat. Innentől kezdve nincs olyan dolog -legyen az bármennyire lehetetlen, elérhetetlen a számunkra - amit nem akar nekünk adni. Még Jézust se sajnálta arra, hogy minket, bűnös, földhözragadt embereket negmentsen. Elképesztő, mennyire szerethet minket!!
Legyen az gyógyulás, lakás, új konyha, új vese, új iskola, megtérők, házastárs, barátok, szeretet, új élet... hogyne ajándékozna nekünk Jézussal együtt mindent? Merjünk kérni tőle! (: