FEZEN- háttérharc

Nos, pont egy hete kezdődött a FEZEN. Csak három napos volt, de az utózöngék még mindig érződnek, hallatszódnak. (Zoli még a mai napig telefonál, ír, számol, hogy lezárja a szervezés részét.) Én csak külső szemlélőként, a háttérből tudtam nyomon követni az eseményeket, de azért rám is hatással volt.
Amennyire én láttam (mint a főszervező felesége) hetekkel előtte kezdődött el az igazi hajrá a szervezés terén. Jó volt látni, hogyan veti bele magát drága férjuram a feladatba, amit Istentől vett. Végre van értelme annak, amit csinál, mert tudja, nem múlandó dolgot épít, hanem a Mennyei Királyságot, ahol kincseket is gyűjt magának egyben. Rengeteg feladat, gondolkozni való, embergyűjtés, segítségkérés, még több szervezés, telefonálás, intézkedés. Én részt sem vettem benne, de már rám is úgy rámterhelődött Zoli millió tennivalója, hogy napokig a FEZEN szervezésével álmodtam :)
Nagyon szerettem volna részt venni valahogy a fesztiválon, ha mást nem, csak teát öntögetni a szomjúhozóknak, de újból és újból arra jutottunk, hogy sem Ábelt nem tudnánk hova tenni, sem az ujjonnan érkező családtagunknak nem tenne jót az a megterhelt, ellenséges légkör, amire számítani lehet. Így maradtam a háttérben imádkozni. Nem tűnt nagy szolgálatnak, a szívem mélyén mégis tudtam, ez az egyik legnagyobb szolgálat. Otthon rendszeresen imádkoztam a szolgálókért, a résztvevőkért, megtérőkért, angyali védelemért, de leginkább bátorságért, hitért, s azért, hogy a szolgálók egy percre se feledjék, hogy a győztes oldalon állnak. Jézus a Sátán összes munkáját lerontotta már, Jézus győzött, s ez MÚLT idő, lezárult, ebbe kell belekapaszkodniuk! Erre Isten Igéket is küldött, amivel szintén bátoríthattam és erősíthettem a szolgálókat a háttérből (mint utólag kiderült, nem is kis sikerrel). Első nap ezt: "Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb." Zsolt. 135:5. Második nap: "Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt." Zsolt. 138:3. Az utolsó nap pedig: "Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz" (sátort állítottak ők is a terepen) Zsolt. 91:9-10. Csodálatos, még most is beleborzongok, mennyire hihetetlenül őriz a Mennyei Atyánk, s mennyire tudja, mire van szükségünk!
Minden nap mentem az imaházban megtartott imaalkalmakra is, mert úgy éreztem muszály közösségben is imádkoznom, kell, hogy a testvérek szavait is halljam, hogy rajtuk keresztül mit üzen a Szent Szellem a szolgálóknak és az Ellenség démonainak. Sajnos ezt Ábel fiam sikeresen meghiúsította, hisz neki nem volt türelme végig imádkozni/ülni hosssszúúúú, hosszzzúúúú perceket :) De ott voltunk, itt-ott hallottuk is az elhangzottakat, s elmondhatatlanul felüdítő volt együtt dicsérni az Urat testvéreimmel. Olyan régen volt már részem ilyen egységben lenni a testvérekkel, hogy alig tudtam betelni vele. S meg vagyok győződve róla, hogy velünk örült a Menny!!!
Ahogy a szívem mélyén éreztem, hogy az imádság nagy dolog, erről út közben meg is bizonyosodtunk. Zoliék arról számoltak be, hogy mikor sikerült félrevonulniuk imádkozni, vagy tudták, hogy épp imádkoznak értük, akkor indult meg a tömeg. Addig nem nagyon akartak bemenni az emberek a "Szent Sátorba", de amint megindult a háttérben a szellemi harc imádságban, mentek az emberek... és nyitottak voltak!!! Hallani akartak Istenről!
Végkövetkeztetésként mint háttérharcos, hadd mondjam el: AZ IMÁNAK NAGY EREJE VAN! Tudom, milliószor hallottuk már ezt a mondatod, de ideje lenne el is hinni, s meg is cselekedni! Kezdetnek ez nem is volt olyan rossz megtapasztalása a fenti mondatnak ;)